Tájékoztatjuk az "EU legislation on cookies" törvény értelmében, hogy az oldal kizárólag a működéséhez cookie-kat használhat, amely semmi személyes információt nem továbbít! 

Kecskeméti Fotókör

A képen azt is nézd, amit nem látsz!

Kovács Mihály

Ömlengés magamról:

’61-ben születtem Kecskeméten.

Általános iskola, rajzszeretettel, az első fényképezőgéppel, kezdődő fényképezési mániával.
A középiskola az gépészeti szakközép volt, ott nem volt művészkedés. Viszont volt a művelődési házban diákoknak fotószakkör. Később már a Kecskeméti Fotóklubba (70-es, 80-as évek fordulójánál tartunk) is bemerészkedtem.
’76-77 környékén kezdtem magam laborálni képeimet. Pár év múlva, valamikor 79-80 táján elkezdtem manipulálni a képeimet. Vegyszerekkel, festékekkel, ecsettel-krétával-filctollal módosítottam a fekete-fehérben laborált képeimet.
Érettségi után 80-82 közt fényképészetet tanultam, levizsgáztam.
Közben volt egy megnyert országos középiskolai pályázat, és több pályázati kiállítás.
A két év alatt tökéletesen becsömörlöttem a sablonos fényképészeti szakmától. 20 évig nyomdai formakészítő voltam.
Tizenévig szünet volt, semmi érdemlegeset nem csináltam. Lefoglalt a család, és kicsit zsákutcába is kerültem. Nem igazán tudtam mit is akarnék csinálni. Fényképészkedni nem akartam, azt, amit művészetnek neveztek, azt nem akartam csinálni. (Sem alternatívot sem főáramosat) A képi manipulációval pedig kicsit megrekedtem: Vagy művészkedő maszatolás, vagy reklámszerű attraktivitás. Egyik irány sem tetszett.
A válásom után, mintegy lelki terápiaként, újra elkezdtem képezni. Egy kicsit talán az életkorom is hozzájárult, meg a számítógépes, photoshopos világ, de azt hiszem most már nagyjából meg tudom csinálni azokat a képeket, amiket kiterveltem. Felnőtteknek szóló, de kicsit meseszerű világot. Vagy teljesen egyszerű képi hökkenetet.